Időpont: 2014. május 15-17
Túratársak: L. Eszter, T. Levente
Fotó: L. Piro, T. Levente
Túrajavaslat: T. Levente
Jelzés: piros háromszög, kék háromszög
1. nap: Kolozsvár - Tövis - Felgyógy - Csáklya
Pénteken délután indultunk Kolozsvárról, a tövisi zsúfolt "személlyel". Tövisen egy biciklis bácsi "la Râmeț?", mi, csak azért, hogy ne kelljen magyarázkodni "da!", s hát ő küldte is a taxit a templomhoz, mert mire mi odaértünk és tanácstalankodtunk, jött is. Kicsit csalódott volt, hogy csak Felgyógyra (Geoagiu de Sus) megyünk, de végül 20 lejben kiegyezve, elvitt. Eléggé elterjedt szokás, hogy A kolostorig a tövisi taxisok elviszik az utazókat.
Felgyógyra érve lényegében csak a nyugati gerincen kell átmenni és Csáklya faluba érünk. Mi az irányt tartottuk, az utat nem követtük mindenhol, mert kerülgettünk a potenciális juhnyájas helyeket.
Az esti szürkületben értünk be a Csáklya völgyébe, kicsivel a falu után és a gyümölcsösben sátrat is vertünk. Innen indul a piros háromszög jelzés, amelyet mi Havasgáldig követtünk, kisebb-nagyobb sikerrel.
 |
| Sátorhely a Csáklya-völgyben |
Az éjszaka kicsit zajos volt, és nem a csobogó patak miatt, hanem a zenét bömböltető helyi fiatalok tették azzá. Szerencsénkre éjjel eleredt az eső és rövidebbre sikerült a kertiparti.
2. nap: Csáklya-szoros (alias Római-fürdő) - Răicani - Csáklyakő (1233 m) - Tecșești - Havasgáldi-szoros - Modolești
Reggel 6-kor keltünk. Nem siettünk mi semerre, nem is költött senki, spontánul jött össze ez a hajnali kelés. Esett. Két szemerkélés között megreggeliztünk, vizesen elpakoltuk a sátrakat és elindultunk.
A Csáklya-szoros volt az első a szorosok közül és egyben a legkisebb, de annál érdekesebb. Lényegében egy 1-2 m széles hasadék, sima sziklafalakkal, amelyek között átfolyik a patak, üstöket mélyítve a sziklába, innen ered a Római-fürdő elnevezés. Létrán fel lehet mászni a vízlépcsőn és meg lehet mártózni ezekben a kőüstökben, de mindezt kis vizálláskor érdemes, amikor nem zubog az ember fejébe a víz.
 |
| Római-fürdő |
 |
| Csáklya-szoros |
 |
| Csáklya-szorosos mi |
A jelzés (piros háromszög) nagyon jó a szorosig és a felettő lévő sziklákig. Kiérve a felső útra, megkezdődik a keresgélés. Teksestyig szalagok is segítették a tájékozódást, sok helyen jelezték a letérőt, amit a jelzésfestők nem találtak érdemesnek jelölni.
Nagyon szép az út, nagyrészt erdőben visz Răicani-ig, ahol aztán kaszálókon emelkedik a Csáklyakőre, igen meredek sziklás, bokros hegyoldalon. Maga a csúcs egy lapos bozótos, erdős felszín, szép kilátás nyílik a hegység kiemelkedő sziklás vidékeire. Májusban van egy plusz vonzereje a Csáklyakőnek, nárciszok nyílnak rajta és az alatta lévő teksestyi réteken, kertekben. A csúcs közelében tábla jelzi a Lólyuknak nevezett zsombolyt.
 |
| Valahol Răicani felé |
 |
| A Csáklyakő Răicani felöl |
 |
| Lólyuk-zsomboly a Csáklyakő csúcsán |
 |
| Panorámaféle a Csáklyakőről |
 |
| A Csáklyakő Teksesty felől |
 |
| Nárciszok a csúcson |
Teksesty után dolinás terepen visz a jelzés, ahol nagyon nehéz követni a piros háromszöget. Valamennyire látható az út, azt kell követni és elvezet a Havasgáldi-szoros fölé. A szoros lenyűgöző látványt nyújt. A jelzés követi a letörés peremét és egy meredek oldalon ereszkedik le a Gâceru-völgybe, Modolești-ra. Ezen a völgyön már a kék háromszöget kell keresni (más jelzés nincs is) a Remetei-szorosig. A Gâceru-n menegettünk felfele egy kicsit, majd egy mellékvölgyben sátraztunk le.
 |
| Havasgáldi-szoros fentről |
 |
| Havasgáldi-szoros oldalról |
 |
| Havasgáldi-szoros a Gyógyhegyről (Dealul Geoagiului) |
3. nap: Dealul Geoagiului - Boțani - Pravul-szoros - Cheia - Remetei-szoros - A kolostor - Tövis - Kolozsvár
A vasárnap reggel lassabban indult, csak nyolc körül keltünk és szedelőzködtünk is, mert a szűk völgyben reménytelen lett volna még dél előtt megszárítani a sátrakat, így aztán felmentünk a domboldalra és ott reggeliztünk, szárítkoztunk, társalogtunk, ismerkedtünk.
A kék jelzés egy hangyapucányival jobb, mint a piros, de itt is baj van a letérők jelölésével. Ezen a Dealul Geoagiului részen keringtünk egy kicsit, keresve a továbbutat, aztán a megérzésünkre (és térképismeretünkre) hagyatkoztunk, leereszkedtünk a völgybe és egyszercsak a kék háromszög is megjelent. A völgyből már nagyon jól követhető. Szórt településen halad át az út, nagyon ügyes kis mócházakat lehet bámulni, vagy gondolatban újjáépíteni. Láttunk templomba igyekvő lovast, léptünk tehénszarba, fotózkodtunk szamárral és, ami a legjobb egy kutya sem akart szétszedni (najó, lehet, hogy akart volna, de egy sem dugta a fogsorát az orrom alá, hogy a habzó szájában megszámoljam a fogait).
 |
| Szárítkozunk a Gyógyhegyen |
 |
| Boțani-i részlet |
 |
| Csipke |
 |
| Pravul-szoros |
 |
| Vidám mi és a szamár |
A Remetei-szorost fentről közelítettük meg, jó kis ereszkedéssel értünk Cheiara. Az iskolánál kicsit pihentünk, nagy meglepetésünkre tyúkudvar is van, olyan kuriózumokkal, mint gyöngytyúk (biztosan a Cheia-i rókák összezavarása végett). Egy család épít a patakon túl magának házat, állatokat tart és kertet művel.
A szoroson felül mentünk végig. Habár ketten is jártunk már itt, nagy zsákkal érdekes volt. A sodronyok ki vannak cserélve, biztonságosan végig lehet menni.
A kolostortól rendszeresen vannak buszok Gyulafehérvárra. Az ötórással mentünk be Tövisre egy multikulti buszon, ahol az elején még egyenlő arányban oszlott meg a magyar-román-cigány utas.
Tövis, sör, szinte kocsárdi várakozás.
 |
| Remetei-szoros |
 |
| Remetei-szoros |
 |
| A kapu a Remetei-szorosban |
 |
| A kolostor |
 |
| Tövis |
